Amikor meg akarod ölelni a testvéred, mert szeretetre vágysz, ő viszonzásul megcsikiz, te elkezdesz röhögni, és egyszerűen nem tudod abbahagyni, addig nevetsz, hogy az már átfordul bőgésbe... az érzés felbecsülhetetlen.

Nem először fordult velem ilyen elő, de mégis nagyon fura.. Egyszer még kiskoromba fordult először elő, apu rám parancsolt, hogy fejezzem be, és, hogy hülye vagyok, hogy ezt csinálom... Megpróbáltam uralkodni magamon, bár nehezen sikerült... azóta nem is jött elő, egészen addig, amíg apu el nem ment.. azóta kétszer is előfordult, nem tudom, hogy van-e köze egymáshoz a dolgoknak, de úgy érzem teljesen kiborulok, nagyon hiányzik...
Ez így elég zagyvaságnak tűnik, de nem baj, lényeg, hogy én értem, valamennyire... 

Megosztás a facebookon